Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2016. augusztus 1.
XV. évfolyam 8. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Ajánlott Honlapok
nem értem én azt,
hogy már semmiben sem találok vigaszt,
mint a vonatkerék kattogás, életem monoton,
míg masszává nem gyűr valami megrakott vagon,
ekkor majd lágy és képlékeny lesz rideg testem,
és ahogy az olajos talpfákon fekszem,
hallgatom amint a töltésoldalon gyökerét siratja néhány akác.

nem értem én azt,
ha az emberre az mondják túlművelt paraszt,
és az új idők úri szérűjén nem akar földet gyötörni
csak költőt játszva szép szavakkal szöszmötölni,
bár néha vállait oktalan gyűlölet rázza,
egy imára beül a rétek vadvirág padsorába,
és ki érdemli annak főt örömmel, de térdet csak Istennek hajt.

nem értem én azt,
hogy bamba ökörként bámulom a tavaszt,
ami jön-megy ahogy mindig szokott,
és nem bánt amiért pár hétig az ágakon kurválkodott,
de már nyár van, gyümölcs-meleget osztogat a hajnal,
csak nem tudok mit kezdeni azzal a furcsa zajjal,
ami felém csörömpöl a harmatos sínszálakon.

nem értem én azt,
hogy szememben miért lapul örökké őszi haraszt,
és tüdőm miért köhög mindig penészes ködöt,
ami bármerre járok köröttem hömpölyög,
így nem látok, szám is bevarrta az utolsó szó joga,
és lehet, leszek oly ostoba,
hogy a zúzott köveken töretem okos koponyám.

Fövényi Sándor
Nem értem
Ez itt Európa,
itt nem hal meg éhen
senki, kérem szépen!
Holmi fertőzésben
patkolt el a beste.
Magának kereste!
Kukából a mocskot
mosatlanul ette!
Amit tarhált nappal,
bort vett azon este,
rongyos kalyibában
nem hűlt így ki teste.
Nem halt tehát éhen,
nem fagyott meg, kérem.
Jegyzőkönyvbe vesszük
e tényt mindenképpen!
Itt minden szabályos,
jó törvények élnek,
hamvait átadjuk
a víznek s a szélnek,
s holnaptól a hírek
már másról beszélnek.

Kovács Gabriella
Egy hajléktalan halála
Elhunyt
Dr. Bárdos László
irodalomtörténész, költő
A Kaláka munkatársa.
Folyóm, jóestét! - mondom ismerősen,
s ő viszonzásul csobban egy nagyot,
kalapomat megemelem és ő is
megemel, ím, egy pörge kis habot.

Barátom rég a Duna, jóbarátom,
beszél, meghallgat, szóbaáll velem,
mi mindent mond a végtelen s mi mindent
mond el, kit szóra bírt a végtelen!...

Költőt s folyót mélysége tesz rokonná,
s mindkettő messzi kékségekbe vág...
A Duna indul, várja már a tenger,
köszön - s tűnődve hömpölyög tovább.

Belgrád, 1968

Baranyi Ferenc
Földim
Meggyilkolnátok minden kis dalos madárkát,
csak azért, mert újabb hajnalt köszönt énekük.
Hiába fogtok be fület és szemet, mi lát,
sötét-némaság nem lesz alaptermészetük.

A Föld minden egyes fáját kiirtanátok,
s taposnátok a fűszálat, míg meg nem hajol.
Rosszabbak vagytok, mint a főbenjáró átok:
tőletek még a férgek is bújnak valahol.

A tengerek s folyók, jaj, velük mit tettetek!
Megmérgeztétek, mi egykor bölcsőnk volt és szép,
milliónyi élet tengerkékje elveszett,
és koromfelhőktől, savtól vemhes most az ég.

Miért bántjátok az elgyötört otthontalant,
ki önmagában siratja régvolt életét?
Gúnyoljátok s felrúgjátok a boldogtalant:
nyomortól gyalázott elvetéltek gyermekét.

S ugyan, mit akartok egy vén, megtört költőtől,
aki mocsokban is a reményről énekel,
ki szeretetre, emberségre vágyik régtől,
mert hiszi, hogy az: még életében jöhet el.

Pest-Buda 2016. június 4-08.
M. Laurens
ÉNEK A REMÉNYRŐL
Szobám egy négy emelet
magasra ásott verem.
Néha könnyes szemmel
csüngök vallatótisztemen.
Csecsemőkorom óta
ilyen rácsok között élek.
A rácsok rozsdás élei
öregedő arcomra égtek.
Az alaptörvény szerint
eltűntek a szörnyek.
Mindenkinek örülni kell,
legyen valamivel könnyebb.
A hideg lépcsőházban
forradalmat játszom.
Egy darabig tűrik, aztán
kezdődik a kihallgatásom.
Elítélnek: azt mondják,
zárt osztályon a helyem.
Pedig ez a rajz nincs is
rajt a láncfűrészemen.
A spájzban tartom, mert
folyton szemmel tartanak.
Éjjelente alig alszom,
reggel meg kezdődik a nap.
Ódor György
Vallomás
Most újra tavasz jön, káprázatára a szemnek.
Ha vénséges, vágyakozva tágul –, elé
a múlt szellemei lebegnek.
Csupa volt.
Szagos reggel, vibráló levegő,
rigó rebbenése, napfényben szépítkező tető,
kövér fűben nyújtózkodó orgona bokra.
Közébük dőlt. Hol az a ringó heverő?

Ifjúi szem bogarában rőt lobbot vet a gyönyör,
a fölsöpört utcán az ég felé
kacsintva a kékkel versenyt tündököl!
Csintalan kobold!
Vakmerőn villan, visszadöf a napnak.
Átellenben rikító szövetek dagadnak,
leányok gömbölyödő blúza.
Lángot lövell, hogy a rügyek is kifakadnak.

Lehoczki Károly
Tavaszok
Pont én ne tudnám, hogy a szerelem,
az micsoda gyönyörű szép dolog?
Amikor napestig rád gondolok,
s folyton azt kérdezem: jössz-e velem?

Pont én ne érezném, mennyire jó
csak megérinteni is két kezed,
mint aki oly sokáig éhezett,
s hirtelen ott a sok ennivaló.

Valami azt súgja: jaj, nem elég,
hogy ez végképpen meggyőzzön téged.
Valami, valami kellene még,

ami fontosabb, mint az élet.
Ki tudja, van ehhez útmutató?
Elfogy az ihlet, csak dadog a szó.
Ricza István
Pont én ne tudnám
A langyos, lenge szél már ringatott egy álmot,
s száz lepkeszárny pihent a nyári orgonán.
A tó vizén a fény csendben merülni látszott,
s a fák felé repült a barna kormorán.

És dús bokrok mögött tápászkodott az este,
lerázva köntösét, indult a parkon át.
Imbolygó lépteit telt lombok árnya leste,
a parton meg-megállt, ráncolta homlokát.

A perc megrészegült csepp kelyhek illatától,
s hol gömbtuják között rezgett a szürke fátyol,
a mélyülő homályban megfogant az éj.

Szemközt, a hegytetőn felhők vetettek ágyat,
a rongyos paplanokra múltak füstje száradt,
s felettük hangtalan kigyúlt a holdkaréj.

Kolev András
Nyári este
Nincs rezdülés, amelyre ne figyelnék,
legyen bár látható, vagy láthatatlan,
hogy megszülessék lelkünkben a Dallam,
át kell élnünk a Mindenség Szerelmét.
1924-2013
Csepeli Szabó Béla
INTUICIÓ
T. Ágoston László
Az ügynöklista
Az érettségi találkozó után Dobos Pista megkérdezte, van-e valaki, aki vele tartana Pestre? Egyedül jött, van hely a kocsiban. Az asszony nem érezte jól magát az indulás előtti este, inkább otthon maradna ─ mondta. Ő meg nem unszolta. Minek? Ez már az ötvenharmadik találkozójuk. Az ötvenedik után, amikor már elkezdtek fogyni a régi osztálytársak, elhatározták, hogy ezután minden év őszén összejönnek az életben maradottak a régi iskola közelében lévő vendéglőben.
.......
Kmetty János
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
in memoriam
4. oldal
mikroszkóp
5. oldal
klasszikusaink
Bodó Csiba Gizella: Széki varrottas
Bokros Márta: Csigaház
Debreczeny György: hosszú az út
Dobrosi Andrea: Gondolatfoszlányok egy haláleset kapcsán
Dsida Jenő: A Semmi álma
G. Ferenczy Hanna: Csillagjáték
Hajdú György: Amikor...
Kamarás Klára: Parnasszus felé...
Kaskötő István: Színész leszek...
Kő-Szabó Imre: Sakk! Matt!
Köves József: Leszarom-dal
Lelkes Miklós: Az eperfáról...
Nagy Antal Róbert: Rajztanár volt
Nógrádi Gábor: Sarkadi Sarolta lepkéje
Pethes Mária: Kormoránok
Pethő N. Gábor: Költemény
Rózsa András: síkfutó
Soós József: Balatoni anzix
Szegő Judit: Szelfi
Thamássy Nagy Géza:
Öreg házra süt a Nap
Tiszai P. Imre: Honfoglaló

Dr. Bárdos László
emlékének
Albert Lőrincz Márton
Rekviem a költőkért
Áprily Lajos
versek
Ignace Joseph Pieye
Clarinet concerto
I. Allegro